Zöld csirke blogja

Ha beköszönt a forróság, a városban élő madarak sokszor nehezen találnak maguknak ivó- és fürdőlehetőséget. Ezen egy egyszerű madáritató kihelyezésével tudunk segíteni: ha egy viszonylag nyugodt helyen egy tálba  kiöntünk nekik 1-2 cm vizet, és eléggé türelmesek vagyunk, az előbb-utóbb biztosan odavonzza majd a kis tollasokat (a párszáz forintos műanyag cserépalátét is kiválóan megteszi). Fontos, hogy a víz tiszta legyen, érdemes gyakran cserélni. Akkor fogják igazán szeretni a fürdőt, ha ott biztonságban érzik magukat, belátják a terepet, és van a közelben legalább egy bokor, ahol szükség esetén el tudnak bújni, mivel ázott tollal nem repülnek annyira ügyesen. Ha sok macska ólálkodik a környéken, mindenképpen ajánlott a tálat valamiféle emelvényre tenni, vagy magasabb ponton (falon, oszlopon) rögzíteni. Ha luxusfürdőt szeretnél alkotni, törekedj a természethűségre, tehetsz bele köveket és ágakat is.

Ugyanilyen sikerre és boldog madárkákra számíthatsz, ha porfürdőt készítesz: a tálkába víz helyett pár centi homokot szórsz. A madarak ugyanis a homokban való hempergéssel tudják megtisztítani tollazatukat az élősködőktől.

Íme a kész, működő wellness központ:

A parlagfű, tudományos-latinul Ambrosia Artemisifolia egy Észak-Amerikából származó növény, ami hazánkba csak az 1920-as években talált el. Az ambrosia egyébként - szerényen - az istenek eledelét jelenti. Megélt szegény növényke szebb napokat is: volt idő, mikor még ember és parlagfű mély barátságban élt egymás mellett. Az indiánok réges régen csodaszerként tisztelték, úgy tartották, minden betegséget visszafordít, és normalizálja a szervezetben zajló rendellenességeket. A régi gyógynövényes könyvek ódákat zengtek gyógyhatásairól, fogyasztásra ajánlották nyersen, szárítva vagy forrázatát, főzetét a sok nyavalya ellen. A múlt század elején pegig még aromaolaja, a jellegzetes ambrózia illat lengte be az előkelő, úri szalonokat.

A csodás élelmiszeripar is kecsegtet bennünket bőven vegyipari műremekekkel. Állítólag a bőrünkön keresztül történő felszívódás (sajnos) sokkal hatékonyabb, mint a tápcsatornán keresztüli. Mindenesetre a kajapiac mintha kezdené meghallani az egyre hangosodó elégedetlen vevői zúgolódást, de egyelőre még csak annyi telik tőle, hogy próbálja egészségesnek titulálva eladni a Milky Way Minute-et (mivel került bele némi jelzésértékű rozsliszt, meg hozzáadott vitamin, már jogosnak érzik a kijelentést). 

Egyik nap elgondolkodtam azon, hogy mi lenne, ha bemennék egy hipermarketbe, és egyszercsak eltűnne a polcokról mindaz, ami egészségtelen. Abban biztos vagyok, hogy nem hozna zavarba a bőség zavara.

Ha a polcokról eltűnt termékek nyomába eredünk, könnyen megtaláljuk az egyik fő bűnöst, a cukrot. Ma már talán nincs is ember, aki ne hallott volna az ártalmatlannak tűnő, csábítóan édes, kristályos anyag súlyosan egészségkárosító hatásáról. Hogy pontosan miért is nem kéne őt szeretnünk, arról rengeteget lehet olvasni, pl. ezeken az oldalakon is:

http://drimmun.com/egeszseges-taplalkozas/a-cukor-mereg.html
http://www.vizkoz.slk.hu/tothgabor/index_2_11.html
http://www.vitalitas.hu/olvasosarok/online/komplementerm/2000/5/akceler.htm

Utóbbi cikkre úgy találtam rá, hogy megfigyeltem, hogy ha édességet eszem, másnapra "beáll" a hátam, reggel alig bírok lehajolni, és a nyaki csigolyáimnál akár egy teljes napig is masszívan kitartó tompa fájdalmat érzek. (A koromat tekintve még nem véltem indokoltnak a jelenséget: 30 sem voltam akkor.) Fenti cikk mutatott rá arra, hogy ez valószínűleg annak tudható be, hogy a cukor savasítja a vért, és a szervezetem ezt a csontokban lévő ásványi sók kivonásával próbálta kompenzálni. Mióta szinte nullára szorítottam vissza a cukrot, a rendszeres térdsajgásom is megszűnt, amit régebben - mint sokan mások - frontérzékenységgel magyaráztam. Érdekességképpen: száz évvel ezelőtt az egy főre jutó éves cukorfogyasztás 2 kg volt, ma ez 50 kg. 

És akkor ugye ott van még a cukorbetegség: ha tömjük magunkba a cukrot, a hasnyálmirigy Langerhans-szigeteiben lakó szorgos kis inzulin-termelő sejtek egy idő után elfáradhatnak és felmondhatják a szolgálatot. Az így kialakuló magas vércukorszint elég súlyos károkat tud okozni: akár vakságot, veseelégtelenséget, szívinfarktust vagy súlyos agyér-betegségek is felléphetnek. Ez, vagyis a 2-es típusú cukorbetegség állítólag örökletes, tehát akinek a felmenői között már felütötte a fejét, annak érdemes a személyes megtapasztalást a cukor elhagyásával, de legalább minimálisra szorításával megelőzni. 

Ha valakinek mindez még nem elég durva, akkor jöjjön még egy meglepi: a cukor táplálja a rákos sejteket. Rákos sejtek márpedig mindenkiben képződnek. Kinek kevesebb, kinek több jut, de akinek az immunrendszere a helyén van, az a megfelelő tempóban tudja őket irtani. 

A fehérlisztről is a cukorhoz hasonló legendák keringenek - ennek ellenére én fehérliszt fogyasztásnál általában nem találkoztam a cukornál felsorolt tünetekkel. De általánosságban elmondható, hogy a finomított élelmiszereket tanácsos kerülni. 

A különböző E-betűs élelmiszeripari remekekről szóló papolás gondolom már mindenkinek a könyökén jön ki. Jó volna, ha lehetne általánosítani, hogy egyáltalán ne együnk semmit, aminek a csomagolásán E-számot találunk, de pl. a sorban ártalmatlanul pislogó C-vitaminnak is jutott ilyen kitüntetés (tisztességes nevén aszkorbinsav, vagyis E300). Illetve ennek a fordítottja is előfordul: az E-betűktől rettegő vásárlót oly módon is meg szokás téveszteni, hogy barátságosabb, pl. gyöngyzuzmó néven tüntetjük fel a gyomorfekélyt okozó karragént, akit hivatalos berkekben csak E407-nek szólítanak. Én leginkább a tartósítószereket, a mesterséges színezékeket és aromákat kerülöm. Akinek van hozzá türelme, az máris elemezgetheti az e-betűket pl. itt: http://www.e-szam.hu/ 

Említést érdemelnek még a transzzsírsavak, a hidrogénezett vagy keményített növényi zsírok, amik csendben rakódnak le szervezetünkben itt-ott, és jobb esetben csak kis zsírpárnaként köszönnek vissza a tükörben, ám ha elég kitartóan tömjük magunkba őket, akár érelzáródást vagy szívinfarktust is okozhatnak. Az ilyen zsírokat előszeretettel alkalmazza az élelmiszeripar, mert olcsók és jó sokáig elállnak (nem avasodnak), és akár önmagukban is eladhatók, margarin fedőnéven. Ráadásul ezt használják általában édességekben, édes vagy sós kekszekben, chipsekben, péksütik tésztájában, és a magasabb olvadáspont miatt ez lett a gyorséttermek kedvenc sütőzsiradéka is. 

Na és most így megokosodva térjünk vissza a "nagyonegészséges" Milky Way Minute-ünkhöz, nézzük meg az első három, fő összetevőt:

Liszt (búzaliszt, rozsliszt)
Hidrogénezett növényi zsír
Cukor

Hát nem csodásan "egészséges"? Összefut a nyál a számban...

Úgy érzem tartozom egy kis magyarázattal, ha már a "jó útra térést" emlegettem. Kezdeném azzal, hogy Antal Vali oldalának rendszeres olvasója vagyok. Jópár évvel ezelőtt kezdtem kételkedni a magamra és háztartásom különböző részeire lögybölt kencékben, még mielőtt Valira rátaláltam volna - az oldal olvasgatása csak megerősítette a sejtésemet, miszerint napjaink embere a saját fajtáját nyírja ki a minél nagyobb profit érdekében. Fillérekből előállítható kemikáliákat készítünk, kínosan ügyelve a külcsínre (megfelelő legyen az illatuk, színük, állaguk, csomagolásuk), nem kevés pénzért sokszor és sok helyen elmondják nekünk, hogy "márpedig ez kell nekünk, és ettől milyen jó lesz!". De vajon hány olyan tudatosan vásárló ember létezik manapság, aki az erőteljesen szuggeráló kampányhadjárat ellenére mégiscsak kétkedve addig-addig forgatja a dobozt, vagy  kapirgálja sunyin a magyarító címkét, míg - a szabad szemmel már-már olvashatatlan - összetevőlistát megtalálja és átböngészi?

Régebben olvastam valahol, hogy pl. egy arckrémen mennyi haszon van, az árnak hány százaléka megy el reklámra, csomagolásra, gyártási költségre és mennyibe került ténylegesen a krém, ami a tégelyben van. Mondanom sem kell, utóbbi nevetségesen picike összeg volt, és nagyon sajnálom, hogy a konkrét számokra nem emlékszem. A marketinges lélektani részbe (hogy sokan nem is a terméket, csak a körítést vásárolják meg) inkább nem is mennék bele. 

Húzzuk csak tovább ezt a krémcsíkot. Szóval van ez a pár forintos kencénk, ami főleg vízből és kőolaj-származékból áll, meg van benne ugye emulgeátor, állagjavítók sora, egy kis szintetikus szín- és illatanyag, egy adag tartósítószer - és kész is a csoda, amitől - azt mondják a reklámban - nem öregszünk többet. Ezzel még nem is volna annyira nagy baj (átvernek bennünket - megszoktuk). De ha jobban utánajárunk csodakrémünk összetevőinek, kiderül, hogy bizony van benne egy-két olyan anyag, ami bizonyítottan rákkeltő, allergizálja vagy szárítja a bőrt, vagy éppen a huzamosabb ideig tartó használat során egyéb kellemetlen meglepetéseket okozhat. Azzal sem árt tisztában lennünk - és a vásárlás során észben tartanunk -, hogy amit a bőrünkre kenünk, az éppúgy felszívódik, mintha megennénk azt.

A forgalomban lévő dezodorokról is érdemes tudni, hogy szinte mindegyikük rákkeltő, aminek köszönhetően most már nem csak a nők kiváltsága a mellrák, hanem a férfiak is megnyerték e betegséget, sőt, ha továbbra is ilyen erőbedobással folytatják a testszag elleni küzdelmet, akkor pár év múlva fel is zárkóznak majd a szebbik nemhez a kutatók előrejelzései szerint.

Folytathatnám a sort a dekorkozmetikumokkal (pl. a márkás, ólmot tartalmazó rúzsokkal), tusfürdőkkel, samponokkal, fogkrémekkel, vagy akár a babaápolási készítményekkel (bizonyám!), de a háztartási tisztítószerek "áldásos" hatásairól is zenghetnék ódákat. Ezt itt nem fogom megtenni, hiszen akkor létrehoznék egy új antalvali.com-ot, itt pedig már egészen szép kis tudásbázis alakult, és a "Hatóanyagok" menüpont alatt bárki kielemezheti a saját kencéit. (A félreértések elkerülése végett:  nem vagyok megrögzött Vali-hívő, mindössze ez az egyetlen általam fellelt magyar oldal, ahol rengeteg hasznos információt összegyűjtött az ott alakuló kis közösség a témában.)

Sokszor találkoztam azzal a kérdéssel, hogy ha tényleg ennyire káros szinte minden, amivel körülvesszük magunkat, akkor mégis mi lehet az oka annak, hogy még mindig ezektől roskadoznak az üzletek polcai? Sokan összeesküvés-szagot éreznek a téma hallatán, úgy gondolják, valamiből az egészségügynek és a gyógyszergyártóknak is meg kell ugye élni, de a kozmetikai piac sem kevés profitot zsebel be az "alaptermékek" által szétkemikáliázott bőrt "helyrehozó" termékeivel (pontosan olyan ez, mint a gyógyszer-mellékhatás elleni gyógyszerek). A másik ok talán az, hogy nagyüzemi keretek között az ilyen "műanyagok" alapanyag-költsége nevetségesen olcsó, tehát szép profitot lehet vele termelni, ráadásul nem romlandók, mint a természetes alternatíváik, úgyhogy akár hosszú távolságokra is el lehet őket utaztatni, ahol akár sokáig eltárolhatók a raktárak vagy boltok polcain. 

E blog azon egyszerű okból született, hogy megosszam az ön- és környezettudatosabb léthez vezető úton szerzett információkat, tippeket, ötleteket és tapasztalatokat. Szívből remélem, hogy ezek az ide látogatóknak is hasznára válnak majd.

(Igazából pedig csak önző vagyok, és szeretném, ha minél több egészséges és boldog ember venne körül...)