A parlagfű, tudományos-latinul Ambrosia Artemisifolia egy Észak-Amerikából származó növény, ami hazánkba csak az 1920-as években talált el. Az ambrosia egyébként - szerényen - az istenek eledelét jelenti. Megélt szegény növényke szebb napokat is: volt idő, mikor még ember és parlagfű mély barátságban élt egymás mellett. Az indiánok réges régen csodaszerként tisztelték, úgy tartották, minden betegséget visszafordít, és normalizálja a szervezetben zajló rendellenességeket. A régi gyógynövényes könyvek ódákat zengtek gyógyhatásairól, fogyasztásra ajánlották nyersen, szárítva vagy forrázatát, főzetét a sok nyavalya ellen. A múlt század elején pegig még aromaolaja, a jellegzetes ambrózia illat lengte be az előkelő, úri szalonokat.
Aztán jött a változás: nagy iramban terjedtek el a második ipari, valamint a digitális forradalom vívmányai, mi emberek pedig beletörődtünk, hogy egyre többször kell betegeskednünk, vagy éppen testünk allergiás reakcióitól szenvednünk - de nem csak a kemikáliáktól, hanem élelmiszerektől, állati szőröktől, pollenektől - így parlagfűtől is. És mi immunrendszerünk ellenségnek vélt tárgyát többé nem esszük, kiirtjuk, elkerüljük, elajándékozzuk, vagy elaltatjuk...
Az allergiát sajnos még mindig sokan nem kezelik helyén. Tudatosítani kellene, hogy az allergének normális körülmények között ártalmatlan anyagok, és csak legyengült szervezetben, összezavart immunrendszernél váltanak ki túlérzékenységi reakciókat. Ezt az összezavarást pedig napjainkban igen sok dolog segíti hatékonyan, így például a feldolgozott élelmiszerek, vegyszerek tömkelege, a légszennyezettség, az egyre növekvő sugárterhelés, a mozgásszegény, vagy éppen a túlhajszolt életmód. A parlagfű esetében Weixl-Várhegyi László természetgyógyász szerint az allergia fő kiváltó oka a légszennyezettség: a kipufogógázok lemarják a pollenek védőburkát, ami nélkül a pollenek irritálják az arra érzékeny, zavart immunrendszerű egyének nyálkahártyáit.
Talán kevesen tudják, hogy a parlagfű magyar elnevezését honnan kapta: csak ott jelenik meg, ahol gyér a talaj minősége ("parlagon áll a föld"). Óvja és feljavítja a talajt, amíg az nem alkalmas más növények befogadására, majd eltűnik, ha nincs már rá szükség, hogy aztán átadja az adott területet más növénykéknek.
Irtás helyett megjelenését akár ki is használhatnánk, hiszen jelentős a vitamintartalma, jó hatással van a májra és az epére, javítja az emésztést, és - nem mellékesen - mérsékelt fogyasztása segíthet az allergiás betegeken. Sőt, Weixl-Várhegyi László szerint fokozza az erőnlétet és a szervezet őssejt-termelését. Ha ez valóban így van, akkor elvileg minden betegség leküzdésében segítséget nyújthat. Fórumokon több pozitív tapasztalatot olvastam a parlagfű evéssel kapcsolatban, például volt, aki allergiáját így kezelte ki 2-3 nap alatt. Göncz József természetgyógyász szerint is érdemes allergiásoknak óvatosan kóstolgatni a növénykét, mert így szervezetük megbarátkozik vele, immunissá válnak.
Én személy szerint remélem, hogy lesz még jobb sorsa is e szebb napokat látott hasznos és önfeláldozó növénykének. Addig is - mivel épp van egy tő a kertemben (de pszt! :)) - én néha beleaprítok egy-két levélkét belőle a salátámba.
