A csodás élelmiszeripar is kecsegtet bennünket bőven vegyipari műremekekkel. Állítólag a bőrünkön keresztül történő felszívódás (sajnos) sokkal hatékonyabb, mint a tápcsatornán keresztüli. Mindenesetre a kajapiac mintha kezdené meghallani az egyre hangosodó elégedetlen vevői zúgolódást, de egyelőre még csak annyi telik tőle, hogy próbálja egészségesnek titulálva eladni a Milky Way Minute-et (mivel került bele némi jelzésértékű rozsliszt, meg hozzáadott vitamin, már jogosnak érzik a kijelentést).
Egyik nap elgondolkodtam azon, hogy mi lenne, ha bemennék egy hipermarketbe, és egyszercsak eltűnne a polcokról mindaz, ami egészségtelen. Abban biztos vagyok, hogy nem hozna zavarba a bőség zavara.
Ha a polcokról eltűnt termékek nyomába eredünk, könnyen megtaláljuk az egyik fő bűnöst, a cukrot. Ma már talán nincs is ember, aki ne hallott volna az ártalmatlannak tűnő, csábítóan édes, kristályos anyag súlyosan egészségkárosító hatásáról. Hogy pontosan miért is nem kéne őt szeretnünk, arról rengeteget lehet olvasni, pl. ezeken az oldalakon is:
http://drimmun.com/egeszseges-taplalkozas/a-cukor-mereg.html
http://www.vizkoz.slk.hu/tothgabor/index_2_11.html
http://www.vitalitas.hu/olvasosarok/online/komplementerm/2000/5/akceler.htm
Utóbbi cikkre úgy találtam rá, hogy megfigyeltem, hogy ha édességet eszem, másnapra "beáll" a hátam, reggel alig bírok lehajolni, és a nyaki csigolyáimnál akár egy teljes napig is masszívan kitartó tompa fájdalmat érzek. (A koromat tekintve még nem véltem indokoltnak a jelenséget: 30 sem voltam akkor.) Fenti cikk mutatott rá arra, hogy ez valószínűleg annak tudható be, hogy a cukor savasítja a vért, és a szervezetem ezt a csontokban lévő ásványi sók kivonásával próbálta kompenzálni. Mióta szinte nullára szorítottam vissza a cukrot, a rendszeres térdsajgásom is megszűnt, amit régebben - mint sokan mások - frontérzékenységgel magyaráztam. Érdekességképpen: száz évvel ezelőtt az egy főre jutó éves cukorfogyasztás 2 kg volt, ma ez 50 kg.
És akkor ugye ott van még a cukorbetegség: ha tömjük magunkba a cukrot, a hasnyálmirigy Langerhans-szigeteiben lakó szorgos kis inzulin-termelő sejtek egy idő után elfáradhatnak és felmondhatják a szolgálatot. Az így kialakuló magas vércukorszint elég súlyos károkat tud okozni: akár vakságot, veseelégtelenséget, szívinfarktust vagy súlyos agyér-betegségek is felléphetnek. Ez, vagyis a 2-es típusú cukorbetegség állítólag örökletes, tehát akinek a felmenői között már felütötte a fejét, annak érdemes a személyes megtapasztalást a cukor elhagyásával, de legalább minimálisra szorításával megelőzni.
Ha valakinek mindez még nem elég durva, akkor jöjjön még egy meglepi: a cukor táplálja a rákos sejteket. Rákos sejtek márpedig mindenkiben képződnek. Kinek kevesebb, kinek több jut, de akinek az immunrendszere a helyén van, az a megfelelő tempóban tudja őket irtani.
A fehérlisztről is a cukorhoz hasonló legendák keringenek - ennek ellenére én fehérliszt fogyasztásnál általában nem találkoztam a cukornál felsorolt tünetekkel. De általánosságban elmondható, hogy a finomított élelmiszereket tanácsos kerülni.
A különböző E-betűs élelmiszeripari remekekről szóló papolás gondolom már mindenkinek a könyökén jön ki. Jó volna, ha lehetne általánosítani, hogy egyáltalán ne együnk semmit, aminek a csomagolásán E-számot találunk, de pl. a sorban ártalmatlanul pislogó C-vitaminnak is jutott ilyen kitüntetés (tisztességes nevén aszkorbinsav, vagyis E300). Illetve ennek a fordítottja is előfordul: az E-betűktől rettegő vásárlót oly módon is meg szokás téveszteni, hogy barátságosabb, pl. gyöngyzuzmó néven tüntetjük fel a gyomorfekélyt okozó karragént, akit hivatalos berkekben csak E407-nek szólítanak. Én leginkább a tartósítószereket, a mesterséges színezékeket és aromákat kerülöm. Akinek van hozzá türelme, az máris elemezgetheti az e-betűket pl. itt: http://www.e-szam.hu/
Említést érdemelnek még a transzzsírsavak, a hidrogénezett vagy keményített növényi zsírok, amik csendben rakódnak le szervezetünkben itt-ott, és jobb esetben csak kis zsírpárnaként köszönnek vissza a tükörben, ám ha elég kitartóan tömjük magunkba őket, akár érelzáródást vagy szívinfarktust is okozhatnak. Az ilyen zsírokat előszeretettel alkalmazza az élelmiszeripar, mert olcsók és jó sokáig elállnak (nem avasodnak), és akár önmagukban is eladhatók, margarin fedőnéven. Ráadásul ezt használják általában édességekben, édes vagy sós kekszekben, chipsekben, péksütik tésztájában, és a magasabb olvadáspont miatt ez lett a gyorséttermek kedvenc sütőzsiradéka is.
Na és most így megokosodva térjünk vissza a "nagyonegészséges" Milky Way Minute-ünkhöz, nézzük meg az első három, fő összetevőt:
Liszt (búzaliszt, rozsliszt)
Hidrogénezett növényi zsír
Cukor
Hát nem csodásan "egészséges"? Összefut a nyál a számban...
