Úgy érzem tartozom egy kis magyarázattal, ha már a "jó útra térést" emlegettem. Kezdeném azzal, hogy Antal Vali oldalának rendszeres olvasója vagyok. Jópár évvel ezelőtt kezdtem kételkedni a magamra és háztartásom különböző részeire lögybölt kencékben, még mielőtt Valira rátaláltam volna - az oldal olvasgatása csak megerősítette a sejtésemet, miszerint napjaink embere a saját fajtáját nyírja ki a minél nagyobb profit érdekében. Fillérekből előállítható kemikáliákat készítünk, kínosan ügyelve a külcsínre (megfelelő legyen az illatuk, színük, állaguk, csomagolásuk), nem kevés pénzért sokszor és sok helyen elmondják nekünk, hogy "márpedig ez kell nekünk, és ettől milyen jó lesz!". De vajon hány olyan tudatosan vásárló ember létezik manapság, aki az erőteljesen szuggeráló kampányhadjárat ellenére mégiscsak kétkedve addig-addig forgatja a dobozt, vagy kapirgálja sunyin a magyarító címkét, míg - a szabad szemmel már-már olvashatatlan - összetevőlistát megtalálja és átböngészi?
Régebben olvastam valahol, hogy pl. egy arckrémen mennyi haszon van, az árnak hány százaléka megy el reklámra, csomagolásra, gyártási költségre és mennyibe került ténylegesen a krém, ami a tégelyben van. Mondanom sem kell, utóbbi nevetségesen picike összeg volt, és nagyon sajnálom, hogy a konkrét számokra nem emlékszem. A marketinges lélektani részbe (hogy sokan nem is a terméket, csak a körítést vásárolják meg) inkább nem is mennék bele.
Húzzuk csak tovább ezt a krémcsíkot. Szóval van ez a pár forintos kencénk, ami főleg vízből és kőolaj-származékból áll, meg van benne ugye emulgeátor, állagjavítók sora, egy kis szintetikus szín- és illatanyag, egy adag tartósítószer - és kész is a csoda, amitől - azt mondják a reklámban - nem öregszünk többet. Ezzel még nem is volna annyira nagy baj (átvernek bennünket - megszoktuk). De ha jobban utánajárunk csodakrémünk összetevőinek, kiderül, hogy bizony van benne egy-két olyan anyag, ami bizonyítottan rákkeltő, allergizálja vagy szárítja a bőrt, vagy éppen a huzamosabb ideig tartó használat során egyéb kellemetlen meglepetéseket okozhat. Azzal sem árt tisztában lennünk - és a vásárlás során észben tartanunk -, hogy amit a bőrünkre kenünk, az éppúgy felszívódik, mintha megennénk azt.
A forgalomban lévő dezodorokról is érdemes tudni, hogy szinte mindegyikük rákkeltő, aminek köszönhetően most már nem csak a nők kiváltsága a mellrák, hanem a férfiak is megnyerték e betegséget, sőt, ha továbbra is ilyen erőbedobással folytatják a testszag elleni küzdelmet, akkor pár év múlva fel is zárkóznak majd a szebbik nemhez a kutatók előrejelzései szerint.
Folytathatnám a sort a dekorkozmetikumokkal (pl. a márkás, ólmot tartalmazó rúzsokkal), tusfürdőkkel, samponokkal, fogkrémekkel, vagy akár a babaápolási készítményekkel (bizonyám!), de a háztartási tisztítószerek "áldásos" hatásairól is zenghetnék ódákat. Ezt itt nem fogom megtenni, hiszen akkor létrehoznék egy új antalvali.com-ot, itt pedig már egészen szép kis tudásbázis alakult, és a "Hatóanyagok" menüpont alatt bárki kielemezheti a saját kencéit. (A félreértések elkerülése végett: nem vagyok megrögzött Vali-hívő, mindössze ez az egyetlen általam fellelt magyar oldal, ahol rengeteg hasznos információt összegyűjtött az ott alakuló kis közösség a témában.)
Sokszor találkoztam azzal a kérdéssel, hogy ha tényleg ennyire káros szinte minden, amivel körülvesszük magunkat, akkor mégis mi lehet az oka annak, hogy még mindig ezektől roskadoznak az üzletek polcai? Sokan összeesküvés-szagot éreznek a téma hallatán, úgy gondolják, valamiből az egészségügynek és a gyógyszergyártóknak is meg kell ugye élni, de a kozmetikai piac sem kevés profitot zsebel be az "alaptermékek" által szétkemikáliázott bőrt "helyrehozó" termékeivel (pontosan olyan ez, mint a gyógyszer-mellékhatás elleni gyógyszerek). A másik ok talán az, hogy nagyüzemi keretek között az ilyen "műanyagok" alapanyag-költsége nevetségesen olcsó, tehát szép profitot lehet vele termelni, ráadásul nem romlandók, mint a természetes alternatíváik, úgyhogy akár hosszú távolságokra is el lehet őket utaztatni, ahol akár sokáig eltárolhatók a raktárak vagy boltok polcain.
